A DSZIT ( Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia) egy olyan komplex terápiás módszer, amely a benne résztvevő gyermekeknek izgalmas játék-lehetőségeket nyújt. Olyanokat, amelyek segítségével éretlen, vagy egyes területeken nem megfelelően működő idegrendszerüket saját aktív részvételükkel, önszántukból, egyéni utakon járva fejleszthetik.
Tehát nem egy meghatározott, beszabályozott tréning, hanem változatos, sokféle tevékenységet felkínáló, a gyerek számára örömet okozó játékfolyamat.
Szervezetünket folyamatosan érik ingerek, egyrészt a külvilágból, másrészt saját testünkből. Minden beérkező ingerre van motoros, mozgásos válasza az idegrendszernek. Pl.: látom a lépcsőt, fellépek. Érzem a forró vizet, elhúzom a kezem. Sokféle csatornán, sokféle inger éri egyszerre testünket, ezek felfogása és összerendezése sokszor nehéz feladatot jelent. Mind az egyes érzékek működésében, mind az érzékletek összerendezésében felléphetnek nehézségek. Az érzékletek összerendezésének – a szenzoros integrációnak – a zavara, képtelensége az idegrendszer éretlenségének a következménye.
A szenzoros integrációs terápia elsősorban a legősibb érzékek, a tapintás- és az egyensúlyérzék ingerlésén keresztül juttatja el a gyereket egy magasabb idegrendszeri integrációs szintre. Ezek az érzékek már a korai magzati állapotban működni kezdenek. A magzat – egyensúlyszerve, a belső fülben lévő labirintusszerv segítségével – már 8-10 hetes korában észleli a gravitáció változásait, és képes ezekre mozgással válaszolni. A terápia azon alapul, hogy az érzékletek legjobb összerendezője a mozgás.
Mikor ajánlott a terápia?
- Ha gyermekünk túlérzékeny a tapintásra, egyes mozgásokra, bizonyos látási ingerekre, hangokra, ízekre.
- Ha épp ellenkezőleg, gyermekünknek soha nem elég ezekből a tapasztalásokból, ezért állandóan keresi őket: hintáztatja magát, akarattal nekiütődik a tárgyaknak, akár fájdalom árán is. (Váltakozhat is: hol keresi ezeket az ingereket, hol szigorúan elutasítja!)
- Ha mozgáskoordinációs nehézségekkel küzd, vagyis az új mozgások megtanulása, illetve az egyensúlyozás (hétköznapi helyzetekben is) nehézséget jelent számára.
- Túl gyors, vagy túl lassú.
- Viselkedés-szabályozása nehézségekbe ütközik: tervezés nélkül, túl hamar belekap egy feladatba, nehezen alkalmazkodik új helyzetekhez, túl gyorsan frusztrálódik, agresszív vagy elkeseredett lesz.
- Ha mindezek következtében önértékelése kritikussá válik, a számára megfelelő kihívást jelentő feladatokat is érthetetlennek, bonyolultnak találja, hozzá sem kezd, ezért a tágabb környezet lustának, motiválatlannak látja őt.
- Ezek a nehézségek az értelmi állapottal nincsenek közvetlen kapcsolatban, ezért a legbriliánsabb gyereknél éppen úgy megjelenhetnek, mint az enyhe fokú tanulási és értelmi akadályozottságok eseteiben. Autisztikus kórképekben megjelenésük még kifejezettebb lehet.
Hogyan segít ez a terápia?
- Fejleszti és pontosítja a nagymozgásokat, tudatosabbá teszi a tempó, a ritmus és az irányok kontrolját.
- Segíti hogy kialakuljon a szociális viselkedés, a szabálytudat, a figyelem és az önbizalom.
- Fejleszti a finommotorikát.
- Fejleszti a szem-kéz koordinációt.
- Fejleszti a tér, az irány és a formaészlelést.
- Erősíti a testsémát és a testtudatot.
- Segít a megkésett járás, a megkésett beszéd, a megkésett szobatisztaság esetén.
Kinek segít ez a terápia?
Teljesen különböző problémák esetében is képes javulást eredményezni, mint például:
- Figyelem- és tanulási zavarokkal küzdők.
- Nehezen beszélők
- Finom kézmozgásokban – például írásban – ügyetlenek.
- Társas kapcsolataikban sikertelen gyerekek.
- Koraszülöttek.
- Autista, vagyis a környezete elől kórosan bezárkózó.
